Mi az SFP?
A kisméretű, dugaszolható (SFP) vagy Mini-GBIC egy kompakt, üzem közben cserélhető adó-vevő, amelyet telekommunikációs és adatkommunikációs alkalmazásokhoz egyaránt használnak. Egy hálózati eszköz alaplapját (kapcsolóhoz, routerhez, optikai médiakonverterhez vagy hasonló eszközhöz) csatlakoztat egy optikai vagy réz hálózati kábelhez. Ez egy népszerű iparági formátum, amelyet számos hálózati alkatrész-gyártó közösen fejlesztett ki és támogat. Az SFP adó-vevőket úgy tervezték, hogy támogassák a SONET, a Gigabit Ethernet, a Fibre Channel és más kommunikációs szabványokat.
SFP típusok
Az SFP adó-vevők különféle adó- és vevőtípusokkal kaphatók, lehetővé téve a felhasználók számára, hogy minden egyes kapcsolathoz kiválasszák a megfelelő adó-vevőt, hogy biztosítsák a szükséges optikai hatótávolságot az elérhető optikai szálon (pl. többmódusú szál vagy egymódusú szál). Az optikai SFP modulok általában több különböző kategóriában kaphatók:
- többmódusú szálhoz, fekete vagy bézs színű kihúzókarral
- SX - 850 nm, maximum 550 m 1.25 Gb/s sebességgel (Gigabit Ethernet) vagy 150 m 4.25 Gb/s sebességgel (Fibre Channel)
- egymódusú szálhoz, kék kihúzókarral
- LX - 1310 nm, akár 10 km-es távolságokig
- BX - 1490 nm/1310 nm, egyszálas, kétirányú gigabites SFP adó-vevők, BS-U és BS-D párosításban fel- és lehíváshoz, akár 10 km-es távolságig
- 1550 tengeri mérföld 40 km (XD), 80 km (ZX), 120 km (EX vagy EZX)
- Különböző hullámhosszú CWDM és DWDM adó-vevők, amelyek eltérő maximális távolságokat érnek el
- réz sodrott érpáras kábelezéshez
- 1000base-T – ezek a modulok jelentős interfész áramköröket tartalmaznak, és csak Gigabit Ethernethez használhatók, mivel ezt az interfészt valósítják meg. Nem kompatibilisek (vagy inkább: nincs megfelelőjük) a Fibre Channel vagy a SONET protokollokkal.