A legjobb szerver virtualizációhoz: Vevői Host Platform Útmutató

A virtualizációhoz legjobb szerver ritkán az, amelyik papíron a legtöbb processzormaggal vagy a legnagyobb memória-korláttal rendelkezik. A hoszt platform az, amelyik illeszkedik a ténylegesen kiépített környezet munkaterhelés-összetételéhez, növekedési mintájához, redundancia modelljéhez és működési stílusához. A vásárlók gyakran tévednek ebben, amikor a virtualizációt egy általános szervervásárlásként kezelik. A valóságban egy virtualizációs hosztnak egyensúlyban kell tartania a számítási, memória-, tárhely-, hálózatépítési és bővítési logikát. Ha ezek közül az egyik jelentősen eltér, az egész klaszter nehezebben skálázható és drágábban üzemeltethető.

Ez az útmutató IT-menedzserek, beszerzési csapatok, integrátorok és műszaki vezetők számára készült, akik virtualizációhoz szerverplatformot választanak. A cél nem az, hogy egyetlen univerzálisan „legjobb” szervert nevezzünk meg. Arra szolgál, hogy segítsen kiválasztani a megfelelő hosztplatformot azáltal, hogy felteszi azokat a kérdéseket, amelyek a leggyakrabban befolyásolják a vásárlási döntést, különösen a CPU-sűrűséggel, a memória-tartalékkal, a tárolási elrendezéssel, a hálózatépítéssel, a csomópont szerepkörével és a klaszter növekedésével kapcsolatban. Virtualizációs hosztok méretezésekor a helyes döntés általában a szerver virtuális gép profiljához és bővítési tervéhez való illesztéséből származik, nem pedig a legmagasabb specifikációjú sor megvásárlásából.

• 1. rész: A rövid válasz
• 2. rész: Mi tesz egy szervert alkalmassá virtualizációra?
• 3. rész: Hogyan gondoljunk először a CPU-ra és a memóriára
• 4. rész: Tárolási és hálózati döntések, amelyek megváltoztatják a hosztválasztást
• 5. rész: Egy hoszt, klaszter vagy jövőbeli bővítés kiválasztása
• 6. rész: Gyakori hibák, amelyeket a vásárlók elkövetnek a virtualizációs szerverek kiválasztásakor
• FAQ
• 7. rész: A következő gyakorlati lépés

1. rész: A rövid válasz

• A legjobb szerver a virtualizációhoz az, amelyik megfelel a virtuálisgép-profiljának, nem az, amelyiknek a legszélesebb a maximális specifikációja.
• A CPU és a memória általában elsőként vezeti a rövid listát, mivel a virtualizációs platformok a konszolidációs hatékonyságtól és a memória-tartaléktól függenek.
• A tárolás és a hálózatépítés megváltoztathatja a teljes választ, különösen akkor, ha a gazdagép intenzíven használja a helyi tárhelyet, vagy a vártnál több kelet-nyugati irányú forgalmat bonyolít le.
• Egyetlen hosztot és egy skálázható klasztert nem szabad ugyanúgy megvásárolni.A növekedési feltételezések lényegesen megváltoztatják a „legjobb” fogalmát.
• A legbiztonságosabb vásárlási útvonal A modellek összehasonlítása előtt meg kell határozni a munkaterhelés-összetételt, a rugalmassági elvárásokat és a bővítési horizontot.

2. rész: Mi tesz egy szervert alkalmassá virtualizációra?

A virtualizációs hoszt kiválasztása egyensúlyi döntés, nem pedig nyers specifikációjú döntés.

Egy erős virtualizációs szerver olyan szerver, amely hatékonyan képes hosztolni a kívánt virtuálisgép-mixet, miközben a növekedés során is kiszámítható marad. Ez elegendő számítási sűrűséget, elegendő memória-kifutópályát, a megfelelő tárolási kialakítást és stabil hálózatépítést jelent a klaszterműveletekhez. A vásárlók néha feltételezik, hogy a legjobb virtualizációs hoszt egyszerűen a legmagasabb szintű szerver, amelyet megengedhetnek maguknak. De ha a munkaterhelés könnyű, memória-vezérelt, tárhelyérzékeny, vagy horizontálisan skálázható, ez a feltételezés kezdettől fogva rossz költségstruktúrát hozhat létre.

A virtualizáció jobban bünteti az eltérő infrastruktúrákat, mint az általános szerverszerepkörök

A hagyományos alkalmazás-hosztingban egyetlen gyenge komponens is tolerálható. Virtualizációban egy kiegyensúlyozatlan gazdagép egyszerre számos munkaterhelést érint. A nem kellően beépített memória korlátozza a konszolidációt. A gyenge hálózatépítés lassítja a migrációt és a kelet-nyugati forgalmat. A rossz tárhely-tervezés erős gazdagépet mutathat, amíg a valódi virtuálisgép-versengés meg nem kezdődik. Ezért a virtualizációhoz a szerver kiválasztásának a munkaterhelés viselkedésével kell kezdődnie, nem pedig az általános szerverpreferenciákkal.

A megfelelő tárhelyplatform attól függ, hogy milyen környezetet építesz

Egy kisvállalkozásnak, amely több szervert egyetlen csomópontra konszolidál, nem szabad ugyanúgy vásárolnia, mint egy nagyvállalatnak, amely egy megismételhető klaszter szabványt épít. Az első esetben a kiegyensúlyozott érték és a kezelhető belépési költség a prioritás. A második esetben a memória skálázása, a hálózati kártya rugalmassága és a beszerzési konzisztencia több csomópont között helyezhető előtérbe. A Router-Switch segíthet ezeknek az útvonalaknak a korai szakaszban történő rendezésében, különösen akkor, ha a csapat több szervercsaládot hasonlít össze, és tisztább árajánlat-logikára, az aktuális készlet láthatóságára vagy a közeli alternatívákra van szüksége, mielőtt a rossz hosztosztály mellett döntene.

3. rész: Hogyan gondoljunk először a CPU-ra és a memóriára

A CPU-nak meg kell egyeznie a munkaterhelés sűrűséggel, nem csak a maximális virtuálisgép-szám fantázianévvel.

Virtualizációs szerver kiválasztásakor a vásárlók gyakran azzal kezdik, hogy megkérdezik, hány processzormagot engedhetnek meg maguknak. Jobb kérdés az, hogy milyen típusú munkaterheléseket fognak a virtuális gépek valójában futtatni. Egyes környezetekben nagy konszolidációs sűrűségre van szükség sok könnyebb virtuális géppel. Másokban kevesebb, de nagyobb munkaterhelésre van szükség, erősebb magonkénti teljesítménnyel. A legjobb hosztplatform ezért attól függ, hogy a klaszter processzorigényes, frekvenciaérzékeny, vagy főként máshol korlátozott.

A memória-tartalék gyakran a valódi döntő tényező

Sok virtualizációs környezet memóriakorlátossá válik, mielőtt a CPU tényleges blokkolóvá válna. Ezért a memóriakapacitás, a DIMM-elrendezés és a jövőbeli bővítési lehetőségek nagyobb súlyt érdemelnek, mint amennyit sok vásárló ad nekik. Ha a hoszt platform nem tudja tisztán skálázni a memóriát, a projekt a vártnál korábban is hozzáadhat csomópontokat, még akkor is, ha a számítási kapacitás még mindig kényelmesnek tűnik.

A vevőknek a host szabványos feltételeiben kell gondolkodniuk, nem csak egy csomópontra vonatkozó feltételekben.

Ha a környezet klaszterré válik, a CPU-t és a memóriát a jövőbeli csomópont-szabványként kell értékelni. A konzisztencia azért fontos, mert az egyenetlen hosztok megnehezítik a kapacitástervezést és az életciklus-cserét. Itt egy kissé átgondoltabb szerverválasztás idővel olcsóbb lehet, mint egy szűken optimalizált egycsomópontos vásárlás.

4. rész: Tárolási és hálózati döntések, amelyek megváltoztatják a hosztválasztást

A tárolási kialakítás változik attól függően, hogy a gazdagép számításvezérelt vagy vegyes szerepkörű-e

Ha a virtualizációs környezet főként a megosztott tárolóra támaszkodik, a hoszt gyakran inkább számítási és memória platformként választható. Ha a helyi tároló nagyobb szerepet játszik, a szerver tervezésének sokkal alaposabban figyelembe kell vennie a meghajtó elrendezését, a kapacitást és az I/O viselkedést. A vásárlók gyakran figyelmen kívül hagyják ezt a különbséget, és úgy hasonlítják össze a hosztokat, mintha minden virtualizációs csomópont ugyanúgy viselkedne. Pedig nem így van.

A hálózatépítés fontosabbá válik, ha a környezet túlnő egy egyszerű laboratóriumon vagy egyetlen hoszton.

A virtuális switch forgalma, a tárolási forgalom, az élő migráció, a biztonsági mentés és a kelet-nyugati alkalmazásfolyamatok mind megváltoztathatják a virtualizációs platform hálózati követelményeit. Ez azt jelenti, hogy a hálózati kártya sebessége, a portok száma és a redundancia kialakítása a szerverkiválasztási döntés részét képezi, nem csak utólagos szempont. Egy önmagában jól működő gazdagép korlátozó tényezővé válhat egy valódi klaszterben, ha a hálózati tervezést túl könnyedén kezelik.

A redundanciát már a hosztválasztás kezdetén be kell építeni

A tápegységek, a hálózati kártya redundancia, a rendszerindítási stratégia és a tárolási rugalmasság mind befolyásolja, hogy a hosztplatform illeszkedik-e az éles virtualizációhoz. A vevő szempontjából ezek a tételek azért fontosak, mert nemcsak az üzemidőre vonatkozó elvárásokat, hanem az árajánlat struktúráját is megváltoztatják. A Router-Switch segíthet tisztázni, hogy mely konfigurációk képviselik a valódi éles környezetben használható virtualizációs buildeket, mely opciók vannak túlbuildelve, és mely közeli modelleket érdemes megfontolni, ha az első rövid lista nem egyezik pontosan a költségvetéssel vagy az elérhetőséggel.

5. rész: Egy hoszt, klaszter vagy jövőbeli bővítés kiválasztása

Az egyetlen hostos környezet kiegyensúlyozott értéket képviselhet

Ha a projekt egy kisebb, korlátozott virtualizációs hatókörű telepítés, a legjobb szerver egyszerűen egy kiegyensúlyozott platform lehet, amely elegendő CPU-t, elegendő memóriaterületet és megbízható redundanciát biztosít anélkül, hogy a költségvetést egy túlméretezett vállalati házba kellene zsúfolni. Ezekben az esetekben a cél nem a maximális skálázhatóság. Ésszerű konszolidáció tiszta frissítési lehetőségekkel.

A klaszterkörnyezetnek előnyben kell részesítenie az ismételhetőséget és az életciklus-szabályozást

Ha a virtualizációs projekt már eleve klaszterorientált, akkor a hosztplatformot ismételhető csomópont-szabványként kell választani. Ez azt jelenti, hogy át kell gondolni a memória egységességét, a hálózati kártya kialakítását, a támogatási életciklust, és azt, hogy milyen könnyen adhatók hozzá csomópontok az idő múlásával. Ebben a helyzetben a legjobb platform gyakran az, amelyet a legkönnyebb tisztán megismételni, nem pedig az, amelyik megnyer egy egydobozos specifikációs versenyt.

A bővítés tervezése általában elválasztja az okos vásárlást a rövid távú vásárlástól.

A virtualizációs hosztokkal kapcsolatos döntések gyakran rosszul sülnek el, ha a vásárlók csak az első telepítésre optimalizálnak. A jobb megközelítés az, ha megkérdezzük, hogy a környezet várhatóan virtuális gépeket vagy csomópontokat ad hozzá, vagy növeli-e a memória- és tárhelyigényt a következő frissítési ciklusban. Ha a válasz igen, a platformra való illeszkedést a hosztszabvány ütemes bővülése alapján kell megítélni, nem csak az első beszerzési költség alapján.

6. rész: Gyakori hibák, amelyeket a vásárlók elkövetnek a virtualizációs szerverek kiválasztásakor

1. hiba: A legmagasabb szintű ház vásárlása a munkaterhelés illeszkedésének ellenőrzése nélkül

Egy nagyobb szerver nem feltétlenül jobb virtualizációs szerver. A rossz terület túlméretezése torzíthatja a költségvetést anélkül, hogy arányosan javítaná a környezetet.

2. hiba: Az emlékek másodlagos elemként való kezelése

Sok virtualizációs környezetben a memória-tartalék a valódi kapacitáskorlátozó. Ennek figyelmen kívül hagyása korai skálázási nyomáshoz vezet.

3. hiba: A tárolás és a hálózatépítés megfeledkezése a gazdagép-tervezés részét képezi

A virtualizáció teljesítményét nem csak a CPU határozza meg. A tárolási viselkedés és a hálózat kialakítása gyakran meghatározza, hogy a gazdagép kiegyensúlyozottnak érzi-e magát a valós használat során.

4. hiba: Egyetlen hoszt kiválasztása ahelyett, hogy egy csomópont-szabványt választanánk

Ha a környezet klaszterré fog növekedni, a helyes döntés általában a megfelelő ismételhető platform, nem pedig a legimpozánsabb egycsomópontos build.

FAQ

Mi a legfontosabb szempont a virtualizációs szerver kiválasztásakor?

A legfontosabb tényező a munkaterhelés illeszkedése a CPU, a memória, a tárhely és a hálózatépítés között. Egyetlen specifikáció sem mondja el a teljes történetet.

Fontosabb a memória a virtualizációban, mint a CPU?

Sok környezetben a memória hamarabb válik korlátozó tényezővé, mint a CPU. Mindkettő számít, de a memória-tartalékot gyakran alábecsülik.

Helyi tárhellyel rendelkező szervert válasszak a virtualizációhoz?

Ez attól függ, hogy a környezet megosztott tárhelyre támaszkodik-e, vagy a helyi tárhelynek szeretne nagyobb szerepet játszani az éles környezetben. A hosztválasztás ennek megfelelően változik.

Melyik a legjobb szerverformátum virtualizációhoz?

Nincs univerzális válasz. A rack szervereket gyakran előnyben részesítik a skálázható környezetekben, de a legjobb formátum a telephely korlátaitól, a sűrűségtől és a növekedési elvárásoktól függ.

Mi a legjobb következő lépés árajánlatkérés előtt?

A következő lépés a virtuális gép profiljának, a memóriacélnak, a tárolási modellnek, a hálózati elvárásoknak és a klaszter növekedési feltételezéseinek meghatározása, hogy a beszállítók a megfelelő gazdagép osztályt tudják árajánlatot adni.

7. rész: A következő gyakorlati lépés

Ha virtualizációs szervert választasz, a következő hasznos lépés a projekt gazdagépi követelménykészletté alakítása: milyen típusú virtuális gépek fognak futni, mennyire memóriaigényesek, a tárhely helyi vagy megosztott, milyen hálózatépítésre van szüksége a klaszternek, és hány csomópontból állhat a környezet. Ez teszi a szerver-összehasonlítást hasznossá az általános helyett.

Ha ez tisztázódik, a rövid lista sokkal áttekinthetőbbé válik. A Router-Switch segíthet összehasonlítani a virtualizációra alkalmas szervercsaládokat, validálni a konfiguráció illeszkedését, ellenőrizni az elérhető beszerzési útvonalakat, és csökkenteni annak kockázatát, hogy olyan hosztplatformot vásároljunk, amely papíron erősnek tűnik, de rosszul öregszik, amint a környezet elkezd skálázódni.